Történetünk
Kékfestés Győrben
A kékfestésnek évszázados hagyományai vannak Győrben. A város egyik legkorábbi írásos említése a textilnyomtatásról 1695-ből származik, amikor két mintázó legényt jegyeztek fel a Győr Városi Tanács jegyzőkönyvében.
A 19. században a kékfestés a város egyik jelentős mesterségévé vált. Jelentőségét jól mutatja, hogy Győr városa 1831-ben a Festő utcát, ahol műhelyünk is található, az ott működő festőműhelyekről és az ott dolgozó mesterekről nevezte el. Az utcában több festő műhely működött, ahol változatos mintákkal díszített kelméket készítettek a helyi lakosság számára. A nagy vízigényű mesterség számára kedvező volt a környék, hiszen a közeli Rábca vizét használták a textíliák öblítéséhez. Virágkora egészen 1908-ig tartott, amikor Győr és Sziget egyesítése során elterelték a Rábcát és a festők víz nélkül maradtak. Ekkor több mester is elköltözött az utcából, vagy abbahagyta tevékenységét.
Családi történetünk
Műhelyünk története Éhling Péter nevéhez fűződik, aki 1896-ban, vándorlegényként érkezett Győrbe. Az akkor még az Osztrák–Magyar Monarchiához tartozó Perjámosról származó fiatal kékfestő a fejlődő ipari városban talált új otthonra, ahol házasságot is kötött. 1906-ban megalapította saját műhelyét, amely a későbbi nehézségek ellenére is fennmaradt.
A győri kékfestők életét alapjaiban változtatta meg a Rábca medrének 1908-as, árvízvédelmi célú betöltése. A vízforrás elvesztése miatt több mesternek el kellett hagynia a Festő utcát, mások pedig felhagytak a mesterséggel. Éhling Péter azonban nem adta fel: megvásárolta a korábbi győri kékfestő családok, a Pottfayak és a Romanek műhelyének eszközeit, és új megoldást keresett a nagy mennyiségű textília mosására. A szükséges munkafolyamatokat saját telephelyén szervezte meg, így a mesterség a megváltozott körülmények között is folytatódhatott.
Az üzlet a második világháború előtti években költözött mai helyére, a Dr. Kovács Pál utcába, az Aranyhajóval szemben. A család Győr mellett más városokban is működtetett üzleteket, a háborút követően azonban az alapanyaghiány és a textilipar átalakulása egyre nehezebb helyzetbe hozta a hagyományos kékfestést. Kezdetben főként a népviselethez szükséges kelmék beszerzésével és a házivásznak festésével foglalkozott. Ahogy idővel csökkent a hagyományos kékfestő termékek iránti kereslet, tevékenységét az új igényekhez igazította és a kelmefestés mellett vegytisztítással is foglalkozott. Ennek köszönhetően vállalkozása a mesterség visszaszorulása idején is működőképes maradt.
A mesterség továbbörökítése a fiú utódok hiánya ellenére is sikerült: a műhelyt a család női ága vitte tovább. Ennek köszönhetően a kékfestés tudása és a vállalkozás története nem szakadt meg, hanem generációról generációra öröklődött.
Ma a család negyedik és ötödik generációként közösen visszük tovább ezt az örökséget. Célunk, hogy a hagyományos technikák megőrzése mellett a kékfestés a mai közönség számára is megismerhető és átélhető maradjon
